2021.02.12. Mivel a legutóbbi e-bike-ozás – bár szuper volt – mondhatjuk sárba fulladt, lehetőséget kaptam kegyesebb körülmények között is próbára tenni a gépeket, szintén a Balaton Bike Tour jóvoltából. Szép felhőtlen, de kifejezeten hideg nap volt, ezért sok könnyen levehető réteggel, forró teával, dupla kesztyűvel, dupla zoknival és síszemüveggel készültem. Partneremnek, az egyik tulajdonosnak elég volt egy jó síkesztyű is, ami jobbnak bizonyult, mint az én megoldásom.
Szentantalfáról vágtunk neki körünknek, aminek célja a szentbékkállai kőtenger volt. Sárral szinte nem is találkoztunk, csak a különösen kitett helyeken olvasztotta meg a folyamatos mínusz ellenére is a talajt a napsütés. A Marcindomb és a Lencse-hegy között szőlőkkel övezve átvágtunk a Dörgicsét Mencshellyel összekötő útra, majd – mert csak a kilátás miatt „kerültünk” erre – szinte vissza is fordultunk valamivel följebb egy bicikliúton.
Követtük míg vissza nem fordul Dörgicse felé, utána nagyjából egyenesen folytattuk utunkat Balatoncsicsóra, amit az Ároktői templomrom közelében már a panoráma kerékpárúton hagytunk el egy rövid szakaszt ismételve múltkorról. Mintha nem is ugyanarra jártunk volna: sár helyett puha, helyenként a szél miatt akár tíz centis hóréteg fedte a tájat, amiből csak a hosszú fűszálak kandikáltak ki. Egészen Balatonhenyéig követtük a bicikliutat. A település előtt henyéltünk kicsit, miközben e gyönyörű tájat nézegettük:
Eddigre már világossá vált számomra, hogy jól sikerült fölöltöznöm, de a lábfejem, leginkább a lábujjaim fáztak. Ez talán nem is csoda, hiszen nem sokat mozognak tekerés közben, viszont egyelőre nem tudom, hogyan lehetne ezt kiküszöbölni.
Utunkat a Köveskálra vezető műúton folytattuk, kiegyenesítettünk egy balkanyart, és ismét a szőlőben találtuk magunkat. Szentbékkálla előtt megnéztük a Töttöskáli templomromot, ami sajnos nincs túl jó állapotban, az egyetlen megmaradt boltíve alá van támogatva. A kilátás azonban, ahogyan megannyi régi templom tövéből innen is páratlan, a tanúhegyek már sokkal közelebb:
Szentbékkállán megálltunk egy csokira a kisboltnál, ami egy dohánybolttal és egy hangulatos kerthelységes kocsmával van egy épületben. Ez utóbbi békeidőben kiváló szusszanóhely.
Innen már csak egy köpés volt a híres Ingókő, amelyet elvileg már akár egy ember súlya is képes megingatni. Nekem ez nem sikerült.
Legurultunk Mindszentkálla felé egy darabon, majd Balatonhenyéig visszamentünk azon az úton, amin jöttünk, hogy megnézhessük az állítólag szép kilátásokkal tarkított szintén jelölt bicikliutat Balatonhenyétől Monoszlón keresztül Szentantalfáig. Ez a szakasz minden szempontból felejthető, és nem csak mert itt volt egyedül sár, hanem a szép kilátás is csak váratott magára, csupán a végén, Szentantalfa előtt kaptuk meg, amiért erre jöttük.
Még akartunk tenni egy újabb félkört Dörgicse felé, de mivel a Tagyon alatti fenyves igen csábító volt, jelzetlen utakon és részben a zöldön legurultunk Zánkáig, egy picit használtuk a Balatoni bringa kört, majd ismét a fenyvesben északnak fordultunk, hogy Dörgicsével egy magasságban – szintén a panoráma kerékpárúton, ami igen sokfelé kanyarog – megmásszuk a Szent Balázs-hegyet. Itt már kezdett szorítani kicsit az idő meg a lábfázás is, és már amúgy is mindketten voltunk ott, hát kihagytuk a szintén gyönyörű kiláttással rendelkező Szent Balázs templomromot. Érdekessége, hogy a XX. század elején egy minden valószínűség szerint szélhámos, Adolph Joseph Lanz, aki okkultista filozófiával foglalkozott és a modern kori templomosrend megalapítójaként is emlegetik, megvásárolta a templomot és kisebb átalakítások után be is költözött. Az átalakítások nyomát azóta eltüntették.
Szóval visszatértünk Szentantalfára. 53 km-t tettünk meg 993 méteres szintemelkedéssel. Igaz rövidebb volt a táv, mint legutóbb, sokkal kevésbé fáradtam el. Hiába, a sár nagyon megdolgoztatja még az e-bike-ost is. Az akkumulátorok szuperül bírták, a nagy hidegben sem merültek gyorsabban, 2/5 töltöttség megkezdetlenül maradt bennük, a harmadik ötödbe is alig kóstoltunk bele. Nagyon szép nap volt a biciklizésre, és úgy tűnik az elektromos biciklikkel szinte bárki könnyen feljuthat bárhová itthon. Igaz, nekem néha jobban esett volna nekivetkőzni és rendesen kimelegedni egy-egy kaptatón.
