2021.02.03. csapadékot nem jósoltak, a hőmérséklet is kellemesnek ígérkezett, sőt az előrejelzésnél kevesebb felhő borította az eget, így majdnem minden adott volt, hogy egy szuper túrát tegyünk a Balaton-felvidéken. Majdnem…, hát igen: nem mondom, hogy meglepődtünk, a sár borítékolható volt. Volt is bőven. Bár becsléseink szerint több, mint 10 kg is lehetett egy biciklin, azt kell mondjam, láttam én már ennél ragadósabb fajtát is.

E-bike, igen. A Balaton Bike Tour jóvoltából szerencsénk volt kipróbálni az idei Scott e-bike-okat, amelyek 2021-ben kölcsönözhetőek lesznek, illetve a szervezett túrákon is ki lehet majd ezeket próbálni. Hárman voltunk, így három különböző gépet tudtunk tesztelni: egy merevfarút és két össztelósat, amelyek között igazából csak apró felszereltségbeli eltérések voltak.

Mindhárom kerékpár nagyon jól teljesített, az elektromos rásegítésnek köszönhetően a sárban dagonyázva sem fáradtunk el annyira, mint vártuk. Ezek Bosch motoros biciklik, amelyeken 4 rásegítési fokozat közül lehet választani. Általában a leggyengébbet (Eco) használtam, nagy néha raktam csak kettesbe, a Tour fokozatba, viszont biztos vagyok benne, hogy (bár a hatótáv ilyenkor csökken) a harmadik (Emtb) és negyedik (Turbo) fokozatban szinte bárki bárhol föl tud tekerni. 

Pécselyről indultunk, és a zöld márián mentünk a vászolyi víziszínpadig. A sajtmanufaktúránál észak felé hagytuk el a települést és a kéken Mencshely felé fordultunk, de mielőtt beértünk volna, egy fenyves felé kanyarodtunk, hogy megnézhessük az egyik legszebb panorámával bíró kilátót a Halom-hegyen. Innen nem csak a kilátás gyönyörű, hanem egy Balaton forma is ki van rakva – természetesen vulkanikus kövekből – és az összes tanúhegyet egy kis bazaltoszlop mutatja. Elég jól haladok, már alig van, ami hiányzik. Fölfelé egy pillanatra Tour fokozatba tettem a gépet: szinte csak gondolnom kellett és ment, épp csak tekergettem. Íme a kilátás a Halom-hegyről: 

Még a hegy előtt kaptunk egy defektet, ám kiszerelve a kereket meglepetten tapasztaltuk, hogy a belső gyárilag föl volt töltve Slime-mal, így csere helyett csak forgatnunk kellett az egyébként fölöslegesen kivett kereket. Miután jól megpörgettük, a zöld trugyi eltömítette a lyukat, és már folytathattuk is utunkat.

A Halom-hegy lábánál csatlakoztunk rá a panoráma kerékpárútra, amit Mencshelyen keresztül Óbudavár felé követtünk, majd a Budavári liget környékén terepre fordult ismét. Egyébként piros jelzéssel van ellátva. A pirosat kék-zöldre cseréltük, legurultunk a kiváló minőségű murván a Hamuházi-forrásig, aminek környezetében kis piknikező placc is ki van alakítva. A forrás sajnos most, hóolvadáskor sem volt bővizű, amúgy is merítős. Jól esett már a gurulás, mert eddig döntően sárban kerekeztünk fölfelé, azonban a lejtő végére már kissé megbántam korai örömöm: a vizes, helyenként még havas lejtőn úgy lehettem nedves-saras, ahogy talán még soha. A szemüvegemen szinte nem láttam ki, a ruháim természetesen elvesztették eredeti színüket, de ami a legkellemetlenebb volt, hogy a tréningem fenéktől térdig átázott a fölcsapó nedvességnek köszönhetően. Amúgy persze nagy móka volt. A nap végére a zsákom sárga védőjén három-négy színű sárfölverődést figyeltem meg, a bukóm pedig szinte terepmintássá lett.

Elsuhantunk a Csicsói erdészház mellett, és elértük a főutat, amin Nemesleányfalun keresztül Nagyvázsonyba értünk. A várat épp felújítják, ezért a helyett inkább egy paripáról és egy paripálról mutatok képet. 

Nagyvázsonyról a 6. nyiladékban haladtunk fölfelé nagyjából 5 km-t a Kab-hegyi kerékpárkörútig. Ez a szakasz picit mindig megvisel: sunyin emelkedik, menet közben – pláne az elején – szinte észrevehetetlenül emelkedik, de az aszfaltig csak fölmentünk 160 métert. Innen gurultunk, hogy legyen honnan emelkedni, és megmásztuk a Lugos-tetőt, ahol lélegzetelállító látványban volt részünk: 

Tanúhegyek, szinte giccses fények és a Kab-hegy, ami, mint mindig, hívogatott. Leginkább azt akarta, hogy nyílegyenesen az E-nyiladékon érjük el, de nem hagytuk magunkat, és a Som-úton emelkedtünk.

Terv szerint aszfalton mentünk volna a Dél-Bakony csúcsáig, mivel azonban már 4 óra múlt, inkább kihagytuk ezt az élvezetet, legurultunk a főútra. Közben a lemenő nap csodálatos fényekben úsztatott minket és a valószínűtlenül zöld szántókat is. 

A 77-es utat keresztezve értük el Barnagot, a sötét miatt Zádorvárat kihagytuk, az aszfalton kerültünk Pécselyig. Kb. 66 km-t tettünk meg 850 méteres szintemelkedéssel egy kissé furcsa alakzatot rajzolva a térképre, nagyon fasza nap volt.

Elektromos rásegítés ide, vagy oda, elfáradtam a nap végére, szóval cáfolható, hogy az e-bike a lusták biciklije. Nem dolgozik helyettünk, csak segít. Azért hozzáteszem, hogy fáradtságomban közre kellett játsszon a téli kihagyás (ezt a fenekemen is érzem ám) és a folyamatos dagonya, ami gyakran még lefelé is igen megnehezítette a dolgunkat.

Szóval javaslom, hogy egyszer mindenképpen próbáljátok ki az elektromos kerékpárt, akár a Balaton Bike Tournál, tuti mosolyt csal mindenki arcára. Nagy öröm volt, a biciklizés új formáját ismertük meg, fogok még ilyen túrára menni, de amíg erőm teljében vagyok, egyelőre nem cserélem le szeretett két sima láberős bringáimat.