bringaNAtúra

bringaNAtúra

Dél-bakonyi vízkeresés, Úrkút és Városlőd

2020. november 20. - Juxo

borito_3.jpg

Már többször jártam a Bakony 8-as úttól délre eső részén, azonban voltak eddig kimaradt, föltétlenül pótlandó helyek. Mivel ez a rész nem elérhetetlen a Balatontól, nem szálltam autóba, egyszerűen csak elindultam 2019. szeptember 6-án az első komppal. Terv szerint Németbánya lett volna a legtávolabbi pont, végül azonban csak Városlődig jutottam.

Nagyvázsonyig mindenképp el kellett mennem, mert a Kab-hegyet (Dél-Bakony legmagasabb pontja, 599 m) most megkerülve akartam az északi oldalára érkezni. Na, de merre menjek Nagyvázsonyig? Ez a kérdés már sokszor fölmerült, és így, hogy szinte minden logikusan számba vehető utat kipróbáltam, sem egyértelmű a válasz. Többek között lehet menni Pécselyen és Barnagon keresztül, vagy a Pécsely Zádorvár útvonalon, eldöntve, hogy az aszfaltért és a gyorsabb haladás reményében mekkora kitérőt vállal az ember. Ezeket már megtettem idén, így a ránézésre legegyenesebb verziót választottam. A Balaton körüli bicikliútról Balatonudvarinál tértem le északra, Vászolyig aszfalton haladtam, utána Vöröstóra már földúton érkeztem. A Kab-hegy már innen is látszik:

vorosto.jpg

Innen Nagyvázsonyig ismét aszfalt következett. A Kab-hegyre vezető út óhatatlanul elhalad a vár mellett, ahol kéktúra pecsétet is gyűjthetünk, a háttérben pedig már látszanak a csúcson az adótornyok is.

Már írtam a kék pecsétekről. Igazolófüzetem régi, aszerint a távot gyalog és/vagy sível lehet teljesíteni, így igen, kerékpárral szabálytalan. Nem is fogom beadni a füzetet érvényesítésre, de egyszerűen nem tudok elmenni a szép pecsétek mellett. Ha már látom, pecsételnem kell, ezek gyűjtésére pedig kiválóan alkalmas egy régi, soká elő se vett igazolófüzet. És ki hallott már ilyet, de egyéb pecséteket is gyűjtök bele.

nagyvazsony_1.jpg

A már ismert, és néha rémálmaimban kísértő 6-os nyiladék (amin nagyjából a K+ vezet) helyett kipróbáltam a kék jelzést, ami kellemesebb volt. (Azóta a jelzések változtak, itt már írtam róla) Északnak, fölfelé haladva egyszer csak egy aszfaltút következik, kék T jelzéssel, amin be is fordultam balra, most a csúcsot kihagyva. Ez Ajkára és nagyjából Padragkútra vezet, a másik irányba pedig a Kab-hegyre tartó, autóval is járható útra visz ki. Egyébként több forgalomtól elzárt, (eddig) burkolt erdészeti út is kanyarog a környéken.

kab-hegyi_ut.jpg

Jártomban keltemben a környéken már többször belefutottam a Vízkeresők útjába, ami a bakonyi forrásokat fűzi föl. Többször volt olyan érzésem, hogy ez valójában csak a vizet keresők, és nem a vizet találók útja. Sok forrás szinte megközelíthetetlen és/vagy kiapadt, mint pl. ez:

forras.jpg

Sajnos információt alig találni róla: Ez egy 2009-ben létesített útvonal, amely Magyarpolány és Halimba között vezet a Kab-hegyi Erdőtervezési Területen belül, és mutatja be a forrásokat, miközben áthalad Úrkút, Nagyvázsony, Ajka és Padragkút közigazgatási területén. Blogokban olvastam, hogy a heyjoe.hu üzemeltetője ötlötte ki e mozgalmat, van hozzá megvásárolható igazolófüzet is, és a különböző források – a megközelítés viszontagságaitól függően – 1, 2, vagy 3 pontot érnek. heyjoe.hu/vizkeresok_utja Egyéb kalandozásaim során emlékeim szerint a fönt leírt települések vonzáskörzetén kívül is találkoztam a Vízkeresők útjával, talán Németbánya/Városlőd közelében, de ebben nem vagyok biztos.

forras_tabla.jpg

Az első forrás a Sárcsi-kút volt, ahol egy duzzasztott tavacska és tűzrakóhely is van, majd a Szőke kút-forrás (Vízvételre nem volt alkalmas és helyesírásával sem vagyok tisztában. Előfordul kötőjel nélkül, és kötőjellel is: hol a "kút" előtt, hol pedig utána.) és a László-forrás következett. Ez utóbbinál egy közös metszett üvegpohár is rendelkezésre állt. Itt találkoztam két ajkai úrral, akik együtt már túl voltak a százötvenen, mégis minden másnap kitekernek legalább idáig, és azért csak minden más nap, mert minden első nap úszni járnak.

laszlo-forras.jpg

Kulacsaim feltöltése, szendvics és rövid trécselés után elhagytam az aszfaltot a sárga+-on, majd a sárga forrásjelzésen jutottam a Szerencse fel-forráshoz, aminek patakja a borítóképen látható. Később még a Jó Szerencsét-forráshoz is volt szerencsém. Itt tértem át a kék+-ra, amelyet több ismeretlen 1945-ben elhunyt német katona sírja szegélyez.

sir.jpg

A jelzést a 4. nyiladéknál elhagytam, hogy a B-nyiladékra jussak, ami érdekes mód júniusban még aszfaltozott volt, most azonban csak murvás. Ez az átalakulás sokak szemét szúrhatja, mert hallottam erről egy bakonyszentlászlói faszállítótól is, a László-forrásnál az idős uraktól, és magam is tapasztaltam térképen elvileg burkolt utat, ami murvás volt teljesen friss szegélyekkel. A B-nyiladékon elsuhantam a kék jelzésig, majd Úrkút felé vettem az irányt. Az ösvény nagyon kellemesen lejtett, kissé szűk és csalános volt. Megálltam egy víznyelő barlangot megnézni. A barlang maga nem volt túl izgalmas, de tőle nem messze láttam először meggyűrődött kérgű fát, amit az Úrkúti őskarszt bejegyzésben már megmutattam

A kéken leértem Úrkútra. A település szép, rendezett, és az 1951 óta védett Őskarsztot is rejti. Mangánércet bányásztak itt kézi fejtéssel, így szinte nem károsult az őskarsztos formakincs. Nem csak Úrkúton alakult ki bányászat során hasonló formavilág, azonban sok esetben a bányákat visszatemették. Részletesebb infók itt: https://www.bfnp.hu/hu/urkuti-oskarszt-tt, saját képek itt.

Utamat a kéken folytattam tovább, de előbb vissza kellett mennem a kihagyott pecsétért. A turistaút levitt a Sobri Jóska kalandparkhoz (Kislőd), majd be Városlődre, ahol a kocsmában pecsételtem, és döntöttem végül úgy egy sör mellett, hogy Németbánya helyett hazaindulok. Ennek részben időhiány volt az oka, mert ki kellett érnem időre a balatonföldvári állomásra, részben pedig a beígért eső. Igaz, ez utóbbit igencsak kétségbe vonta egy ilyen tekintetben teljesen megbízhatónak tűnő hirtelen lett helyi tanácsadóm – nem is esett.

Németbánya kihagyása a pecsét miatt fájt kicsit, de legalább visszatérek. Az így nyert időt pedig arra fordítottam, hogy az aszfalt helyett inkább az erdőben érjem el 7308-as (Úrkút és 77-es út közötti) utat, ahelyett, hogy Szentgál felé kerültem volna. Rövidebb volt így, de a túra legmagasabb pontját is tartogatta ez a levágás. Visszatekintettem Városlődre, majd bevetettem magam az erdőbe.

varoslod.jpg

A piros+-t követtem, a meredekség bőven bírható volt, és az út minősége sem volt rossz. Utam legmagasabb pontján, a Kakastara és az Üsti-hegy között fakitermelőkbe botlottam. Míg vártam, hogy a faszállító keltette por elüljön, beszéltem pár szót egy fiatal erdésszel, aki készségesen kérdezte, hogy eltévedtem-e, vagy csak a por eloszlását várom. Jó látni, hogy a Bakonyban szinte mindenhol szálaló erdőgazdálkodást folytatnak, és a sok kivágott fa mellett marad bőven erdő is, a faborítás folyamatos; legalább is laikusként így látom.

erdogazdalkodas.jpg

A piros+ bevinne Úrkútra, de letértem róla a 7308-as útra: hosszú és unalmas, de nagyjából lejtős, amit jól mutat, hogy már nyilván fáradtan a 80. és 90. km közötti 10 km-t 27,4 km/h-s átlaggal tettem meg. Azért ne teljes gurulásra gondoljatok, kellett tekerni is ám, sőt emelkedő is akadt.

Gyorsan, ügyesen kereszteztem a 77-es utat és már tartottam is toronyiránt Barnagra egy mezei úton. Onnan még fölkapaszkodtam Zádorvárhoz, aminek tövében csodálatos kilátást élvezve költöttem el utolsó szendvicsemet. Érdekes, hogy a Tihanyi-félszigetet nézve mindig egy kicsit más szögben áll, mint ahogyan gondolnánk. Nézőpontomtól keletre, azaz balra kellett volna lennie a félszigetnek. A látvány a Kis-Gelláról is megviccel.

zador_alatt.jpg

Valamiért eddig nem jártam körbe a várat, így annak fala alulról új volt számomra. Egy kis lelépcsőzés után elértem a Zádor-kutat, majd a piroson lejutottam Pécselyre. (Csak az én bizalmamat aknázza alá a közvetlen a forrás fölött található vízmű épület? Egyből eszembe jutott, amikor augusztus közepén a Cuhának mosószer szaga volt. Erre a már emlegetett bakonyszentlászlói faszállító csak annyit mondott nem meglepő, szerinte nem is lenne benne víz, ha nem eresztenék be a tisztított vizet. Ki tudja…, lehet ez rurális legenda, de szag tuti volt.) ettől függetlenül akkor és azóta már többször fogyasztottam a kút vizét. Kiváló!

zador-kut.jpg

Pécselyről a sárga jelzésen kapaszkodtam kicsit föl, majd gurultam le Aszófőre. Közben útba esett még egy forrás, amolyan merítős fajta.

forras2.jpg

Csak Tihanyrévtől számolva 106,5 km volt a túra 1457 m szintemelkedéssel. A kompozást és a rövid déli parti szakaszokat is beleszámolva 10 óra 55 percet voltam úton és 118,7 km-t tettem meg egész gyors, 10,9 km/h-s átlagsebességgel (persze pihenőkkel), amihez nagyban hozzájárult, hogy 60-70%-ban aszfalton mentem.

 

süti beállítások módosítása