2019.04.20. Húsvéti látogatásra indultunk Szekszárd közelében élő nagyszüleimhez. Kisiskolás koromban sokat nyaraltam náluk, kedvenc helyem pedig a Sötétvölgy és a benne fakadó Haramia-forrás volt. Valószínűleg ennek köszönhetően mondogatta nagyapám, ha alkalmat adtam rá: "Te kis haramia!" Sajnos már hosszú évek óta nem jártam erre, ezért most adta magát egy rövid kirándulás.

Leparkoltunk a horgásztó és a friss, akkor még éppen át nem adott szabadidőközpont mellett, és összesen négy keréken folytattuk utunkat. Első állomásunknak a Bati-kereszt kilátót szemeltük ki. Elég hamar eltévedtünk, igazából nem tudom mi okozta a problémát, de csak harmadjára sikerült megtalálnunk az amúgy rendesen jelzett K+-t. Egy erdei részt követően egy szőlősben találtuk magunkat, ahol egy kapun is be kellett menni.

Elhagyva a szőlőst egy löszbe vályt/vágódott jó minőségű, szűk utacskán tekertünk tovább, ahol helyenként leértek egyes részek. Tudtam, hogy erre visszafelé is jönni fogunk és már előre vártam. Nem is csalódtam, igen jót lehetett itt gurulni.

A képek ellenére bicikliztünk is ám! Fölérve a hegygerincre hamarosan elértük a Bati-keresztet, ami „csak” egy feszület, a tőle alig odébb lévő kilátót érdekesebbnek találtam, így a keresztet kénytelenek vagytok egyedül elképzelni. Na jó, egy kis segítség: 1810-ben épült homokkőből, helyettesítendő a korábbi fakeresztet. Elnevezése Bat településnevéből származik, amely falunk a török időben elpusztult. Bat egyébként törökül mocsarat, pocsolyát jelent. Talapzatán az 1887-es (év)szám nem tudom mire utalhat. Érdekes hogy a térképen a kilátó és maga a kereszt is egy „t”-vel van írva, azonban apró tájegységként kötőjel nélkül és két „t”-vel szerepel. A kilátóból teljes körpanorámában gyönyörködhetünk.

A kilátó – ha nem is teljesen, ezt nem tudom bizton állítani – de (ugyan?)olyan, mint a nemrégiben épült egyéb kilátók. Szerintem jó a magasság, jó a forma, jó, hogy fából van, de olyan jó lenne, ha mind máshogy nézne ki. Lehetne bennük egy kis csavar, egy kis jellemző az adott tájegységre, egy helyi művész, vagy mester keze nyoma, vagy lehetne egyszerűen más, mint a többi, mint pl. a kis-hárs-hegyi Makovecz kilátó. Csak hirtelen, amik eszembe jutnak: a bándi (dr. Majer Antal kilátó a Miklós Pál-hegyen) és a Padkűi-kilátó, papodi (Vitéz Bertalan) is legalább nagyon hasonló.

A kilátó után már az általam várva-várt Haramia-forrás következett, ahová a sárga, majd a kék jelzés vitt. Az utak az erdőben szépek, de valahogy mégis érzi az ember, hogy nem egy magasan fekvő és nagy erdőben van. Persze nyilván minden erdőségnek ezer arca van, mégis úgy érzem, ha ledobnának itt és mondjuk a Bakonyban, el tudnám dönteni hol is vagyok. A Haramia-forrás szuper volt; nem volt rosszabb állapotban, nem volt kisebb és kevéssé finom se, mint ahogy az emlékeimben élt. Mindenhonnan kiöntöttünk minden vizet, hogy a forráséra cserélhessük.

Egy darabig még a kéket, majd a kék forrást követve a Fazekas-völgyön keresztül tettünk egy kis kitérőt a Fekete-kúthoz (környezete a borítóképen), ami nem volt igazán hozzáférhető, de patakvölgye gyönyörű.

Innen még gyorsan fölkapaszkodtunk a Vár-hegyre, majd kicsit alább ereszkedtünk egy kilátócskába, ahonnan leginkább a már völgyön túli, szemközti Batti keresztet és a kilátót lehetett szemügyre venni.

Ezt egy nem hosszú gurulás követte, és már lent is voltunk a tónál, ahol a parkolóban egyre több autót láttunk.

Eltévelygéseinkkel 19 km-t bicikliztünk több, mint 400 méteres szintkülönbséggel – hiszen síkon még eltévedni sem móka – kényelmes, nézegetős tempóban 3 óra 11 perc alatt. Különösebben nem fáradtunk el, de a szekszárdi Szász étteremben elköltött vacsora nagyon jól esett, kifejezetten finom is volt. Vezettem, így csak pár nappal később tudtam megkóstolni a ház saját sörét, a Szász%-ot, ami annak ellenére, hogy nem vagyok barnasörös, nagyon ízlett, sőt legközelebb is szívesen fogyasztanám. Egy picit azért kötekednék: nekem nem jön össze a Munich és a Dunkel kifejezés, bár így legalább kapásból háromnyelvű a címke.

Megjegyzem, a dunkel kifejezés használatban van az angol nyelvben: kifejezetten a német barna lagereket nevezik így.

Ebben a sötétke, nyirkos időben jól esett egy nyári túra beszámolóját írni, és a továbbiakban is fogok nyári bringázásokat föleleveníteni, de alkalmazkodva az időjáráshoz, leginkább a sárhoz, már várakoznak a gyalogos beszámolók is...