2020.10.29. egész meleget, 15-18 fok közötti maximumhőmérsékletet vártam erre a napra és szinte biztos esőmentességet. Várakozásaim persze megalapozottak voltak, mégpedig az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzésére támaszkodtam, de mint később bebizonyosodott, nem jött be az előrejelzés.

6.43-kor indultam a szokásaimtól eltérően nem gondosan megtervezett túrámra. A cél Visegrád volt, hogy lássam a Dunát. Néha – ahogyan a legmagasabb pontra is föl kell mennem – egyszerűen érzem, hogy meg kell néznem a Dunakanyart, vagy környékét. Voltam már Visegrádon biciklivel, nagyjából 80 km-en belüli túrára számítottam, a szintet pedig nem néztem előre. Mivel egy pici esőt írtak délutánra, tepertem végig, hátha hazaérek előtte.

Az erdő még mindig gyönyörű, mindenkinek javaslom, hogy menjen, nézze meg! (Egy tanulmány szerint úgyis kevesebbet mozgunk a járvány miatt.) Sajnos az épp hullásban lévő falevelek inkább tűnnek képhibának, ha egyáltalán észre veszitek.

Átvágtam a Tök-hegyen, hogy a Rozália téglagyárhoz jussak. Ide levezet a kék és a kék bicikli jelzés is, azonban egy jelöletlen, valószínűleg bicósok által kijárt ösvényt szoktam választani, ami a kék egy jobbra kanyarjában egyszer csak egyenesen megy. Jobban szeretem, mert egyáltalán nem köves és kis épített ugratók is vannak, valamint kifejezettem kedvelem a keskeny ösvényeket. Íme:

A téglagyár után Üröm, Budakalász, Pomáz és a skanzen Szentendrén döntően aszfalton. Ez egy kis kerülő idáig a legrövidebb úthoz képest, de haladós: kb. 26,5 km volt idáig, ami két óra alatt meg is volt. Innen egy szuper lezárt erdészeti aszfalt visz föl Pap-rétre:

Nagyjából 6,5 km hosszú, nem túl meredek, így kényelmesen, nem meghalva teljesíthető fél óra alatt. Rendesen nekikészültem az emelkedésnek trikóra és rövid nacira vetkőzve. Néha még a napocska is előbújt, nem is volt hideg. A Pap-rét egy tök jó kis „csomópont”: van erdészház, és több turistaút és bicikliút fut itt össze, illetve van itt egy picike tavacska, sőt: innen lehet fölmenni az Urak asztalára, aminek már csak a neve is hívogató. Én a zöld kerékpárutat választottam (kék+/zöld és lovas is), ami egészen a Visegrádig visz:

Elmegy a József-forrás mellett, amiből eddig minden ottjártamkor folyt víz, így erre mernék alapozni. Bár a sár valamivel nagyobb volt, mint számítottam (pedig 4-5 napja nem esett) kifejezetten jól haladtam a Mester-rétig. A rét előtt két kanyarral ki lehet látni egy a túlparton lévő hegyre, és a Duna vonala is sejthető. Sajnos nem tudom pontosan, de a Naszályra tippelek. Most csak a csúcsát mutatta szégyenlősen:

A Mester-réten feltámadt a szél, de nem szellő, hanem amolyan gyanús fajta. Meg is néztem a radarképet, és a MEANDER-t. (Általában pontos rövidtávú térképes előrejelzés.) A települések automatikus előrejelzése még mindig a max. 1mm csapadékot mutatta, a másik kettő pedig már jóval hosszabb és kiadósabb áldást jelzett. Már éhes voltam (38 km), de a szél továbbmenésre sarkallott, gondoltam lenyomom Visegrádig, ott legalább lesz panoráma is. Jó minőségű úton haladtam a Panoráma út tetejéig, összeségében lejtve. A bobpálya előtt van egy nagyobb tisztás padokkal, arra jártamkor is szépítgették:

Éreztem, hogy szorít az idő, így most nem mentem föl a Nagy-Villámra, hanem beértem a Panoráma út szélén kialakított parkolóval, ahonnan szintén gyönyörű kilátás tárul elénk:

Itt végre megettem a szalámis szecskát, amit a végén sósmogyoróval támogattam meg. A parkolóban egy új piros Renault Zoét fotóztak éppen, és az előtte lévő padon volt csak hely. Majd figyelem a cikkeket... Pilisszentlászló felé vettem utamat. Elmentem a népszerű Ördögmalom-vízesés, majd a Bertényi Miklós Füvészkert, az Ördögmalom Erdei Étterem (már próbáltam, finom volt minden) és a pisztrángos tavak mellett végig az Apátkúti-patak mentén. Alább egy kép a vízesés fölötti Magda-forrás környékéről:

Az aszfaltot (ami egyébként visszamegy a Pap-rétre) a szintén mindig bővizű Kaán-forrás előtt hagytam el a piroson. Maga a forrás a falban van, a közelebbi kifolyás csak a víz elvezetése.

Igazából innen érdekes Pilisszentlászlóig az Apátkúti-völgy, ami talán a kedvenc helyem a Pilisben (Pilis-Visegrádi-hegység). Egy patakmeder mellett halad az út, a patakot többször keresztezni is kell, ami igencsak izgalmas, mert nincsenek kiépítve a gázlók, mint pl. a Cuha medrében.

Ennek meg is lett a böjtje: vállamon a biciklivel lépdelek át a több okból nedves köveken (itt kezdett csöpögni), amikor átfut az agyamon, hogy hiába vízhatlan a terepfutó cipőm, nedves kövön, aszfalton nagyon csúszik és… Mire ezt végiggondoltam, már a patakban térdeltem, természetesen a víz befolyt bokánál. A patak kellemesen hűs volt, akárcsak a levegő hőmérséklete az akkor még csak szemerkélő esőben. Ha pedig kedvenc hely, akkor mutatom a kedvenc helyem kedvenc részét; az enyhén lejtős keskeny ösvény egész hosszan belátható. Remélem olvastok majd más évszakban is, és más pompájában is megmutathatom!

Pilisszentlászlón átsuhanva A Sikárosi-rét felé mentem tovább. Az első szakaszt a kéken tettem meg, a többit az erdészeti lezárt aszfalton, ami egész Pilisszentkeresztig megy. Eső ide, vagy oda ismén ennem kellett, egy jó Sport szelet és még egy szenya. Sokat tanakodtam merre menjek… A rövidebb, de nehezebb úton Csobánka felé, vagy inkább a Morgón keresztül útba ejtve a Szent-kutat Pilisszentkeresztre? Végül a leghosszabb, de aszfaltos verziót választottam, persze amint elindultam rajta, találtam egy jelzett zöld bicikli leágazást, megnéztem nagyjából merre megy és elcsábultam. Felületes térképezésemnek hála ez a bicikliút a Morgó felé megy, így hamar elhagytam és kéken mentem; ez egyrészt levágott egy jó nagyot az aszfaltból, ami jó, másrészt pedig az eső miatt egyre nehezebben járhatóvá vált, pláne, hogy fölfelé kellett mennem egy turisták által kijárt sáros nyomon. A vége pedig időjárástól függetlenül tolós. No mindegy, időben nem biztos, hogy vesztettem, de valószínű nem is nyertem. Itt újabb időjárásnézés után beláttam, hogy mindegy, ez esni fog, így mentem tovább. Hideget nem éreztem, rövidnadrág, trikó, esőkabát, vizes cipő. (és 10 fok, amit hazaérve láttam csak)

Hamar átjutottam Pilisszentkereszten és Pilisszántón aszfalton, majd a Jenő fasoron Pilisvörösvárra, Solymárra és végül a Paprikás-patak mentén Budapestre 14.39-re. Szerencsére nagyon intenzíven nem esett, csak folyamatosan, ami leginkább a gyors aszfaltos gurulásoknál volt zavaró, mert ilyenkor fölcsapott a víz mindenemre. Leginkább a szemüvegemen látszott, amin már ki se láttam Pilisszentkeresztre leérve.

Enni-inni a kirándulás során sok helyütt van lehetőség: Budakalász, Pomáz, skanzen, Visegrádra lemenve számtalan, Pilisszentlászló Kis Rigó vendéglő és a többi pilissel kezdődő településen is.

88 km, 1850 m szintemelkedés, kicsit kevesebb, mint 8 óra alatt, azaz 11 km/h-s átlagot mentem. Ebből 6 óra 7 percet bicikliztem. Igaz, az út háromnegyede aszfalton volt.