Úrkúti őskarszt

2020. október 15. - Juxo

2020.05.23. 6.57: indulás a komphoz, a cél az úrkúti őskarszt. Nem jósoltak meleget aznapra, de esőt sem, ennek ellenére esegetett, meleg pedig nem lett. A második komppal keltünk át az északi partra, és hogy haladhassunk Vászolyig aszfalton mentünk a Balatoni bringaúton, természetesen Tihanyba is fölmászva. Vászolyon a sajtmanufaktúrát elhagyva végig egyenesen Vöröstó következett (zöld/Szent Jakab/később piros), majd ismét aszfalton Nagyvázsony. A vár hátteréből hívogató Kab-hegynek mindig nehezen állok ellen, pláne, hogy a teraszról is látszik, de mivel nem voltam egyedül, sikerült.

(Miközben e sorokat írom, és nézegetem az OSM turista útvonal tervezőjét, látom, hogy Nagyvázsonytól északra történt némi változás. Emlékeim szerint a 6. nyiladékon a kék+ ment eddig, a kék pedig egy darabig a 77-es úton ment nyugatra, majd az 5. nyiladékon északra. Most úgy látom, hogy csak a kék/Szent Jakab megy a Kab-hegyre, mégpedig a 6. nyiladékon. Ha már itt tartunk, a 6. nyiladék megér egy külön misét: Először azon, és amíg volt, a kék+-on mentünk föl a Kab-hegyre, majd becsatlakozott a kék, de kerítést kellett volna mászni, ezért a térképet nézegetve arra jutottunk, inkább maradunk a 6. nyiladékban, még ha tolni is kell. Hiba volt. Az út idővel teljesen eltűnt, később a kilátóból is csak vadcsapásnak tűnt, így végül két biciklit toltam föl az árnyékos erdőben, nyári forróságban: érzésem szerint decikben kifejezhető mennyiségűt izzadtam, miközben talpam alól gördült lefelé a puha talaj, amiben csalán és szeder váltotta egymást. A szeder persze még nem érett, amikor pedig megálltam testem szúnyogköntösbe öltözött. Senkinek nem ajánlom!)

Szóval a „régi” kéken mentünk föl egészen a Kab-hegyet kerülő aszfaltos kerékpárútig (kék T), amin balra indultunk. Aki nem szívleli a terepezést, annak nagyon ajánlom, de persze a többieknek is. Erről a Lugos-tető tövében tértünk le, és egy jelöletlen úton jutottunk föl a kilátóhoz, ami bár alacsonyabb a Kab-hegynél, nekem sokkal jobban tetszik, mert jobban látszanak a tanúhegyek, valamint innen is látszik a mindig hívogató Kab-hegy.

A kilátó után a Som-útra tértünk át, ami, ha jól emlékszem ki van jelölve kerékpárútnak. Ez a B nyiladékba torkollik, ahonnan leágazik a Kab-hegyről jövő országos kék is. A következő település már Úrkút, de útközben érdemes megállni egy pillantásra a kék Ω jelzésnél, mert bár igazi barlangot nem találunk, de egy különösen gyűrődött törzsű fát igen:

Úrkúton, aki akar még az Őskarszt előtt pecsételjen (tudom, biciklivel nem ér, de nem is adom be), mert nekem vissza kellett mennem utamat Városlőd felé folytatva. (ez külön történet lesz) Úrkúton megtekintettük a lenyűgöző őskarsztot, amit az általam készített képek nem adnak vissza, pláne, hogy csöpögött. Mondjuk ez talán nem is baj, sőt! Így mindenkinek meglesz az élménye, és nem azon fog keseregni, hogy a képeken mennyivel szebb volt. Ezek telefonos képek, és bevallom, nem sokat foglalkozom a beállításokkal.

Az őskarszt történetét a kihelyezett táblákról ismerhetjük meg. Ezután jól esett volna enni-inni valamit, de akkor még tartva a vírushelyzettől nem akartunk zárt térben leülni, így a dohánybolt és az előtte kihelyezett padok maradtak. Jó volt ez így is.

Úrkútról aszfalton (7308) mentünk le a 77-es útig, egy rövid kitérővel a Csepelyi templomromhoz (piros L), amit nehezen közelítettünk meg, lévén egy szántó közepén van, illetve teljesen benőtt; leginkább csalánnal. Hogy is mondjam: egyszer meg kell nézni, de lehet elég ezen a fotón…

A 77-est szinte csak kereszteztük, és egy jelzetlen úton Barnagra értünk. Itt ittunk a mezítlábas parknál lévő kútból, majd egy másik piros L-en Zádorvár felé vettük az irányt. A várig, mivel már sokszor láttuk, most nem mentünk föl, a piroson, majd a kék L-en legurultunk Pécselyig, ahonnan ismét aszfalton Aszófőig. Itt végre volt időnk megnézni a Kövesdi templomromot és az Almás-forrást, amire korábban az általános nagy kompelérős rohanásban nem jutott idő.